Mediawave 03 - Variációk a női lélekre

Ahogy az ember belép a komáromi monostori erőd lőoktató termébe, azonnal elnehezül a légzése. Először azt hiszi, doh és por keveréke okozza ezt, aztán felfedezi a fülledt fojtottság forrását, a színpad előtti alkalmi "füstölőt". Piros, zománcozott lábas, nagyanyósom a mai napig ilyenben készíti a derelyét, ezúttal azonban lósörénnyel kevert bikaszart égetnek benne, elősegíteni próbálva a jakut sámánzene befogadásának intenzitását. A színpadon testesebb, bőrbe és gyapjúgöncökbe csavart asszony celebrálja a pszichedelikus szeánszt, a háttérben férfiak adják hozzá a ritmikus hátteret, improvizálnak együtt népköltészeti alapon, a jakut sámánfolkot jó adag bluesos és rockos elemmel megbolondítva.

altValentina Nyikolejevna

Az ősi női termékenységet is megtestesítő Valentina Nyikolajevna, illetve a mögötte dolgozó Chyskyyrai (ejtsd: Csiszkiráj) produkciójával majdnem egyidőben, onnan mindegy kétszáz méternyi lőtávolságra, a Bástya színpadon a hasonló asszociációkat megindító cseh cigányasszony, Vera Bíla bűvöli a hallgatóságot flamencóval és bossanovával kevert roma folkjával. Majd jön a tengerentúli fekete női talány, Kema Jamal, és a nőiség egészen más oldalát mutatja fel.  A művészet maga a szeretet, vallja a New York-i underground körökben ünnepelt díva, és ő ezt aztán tényleg gátlástalanul meg is jeleníti a színpadon - mégha igen eklektikus zene-tánc-performansz produkciója sok tekintetben megkérdőjelezhető, hatása alól ép férfiúi libidóval kitérni reménytelen.

A másik véglet pedig talán a győri Művészetek Szentélyében másnap fellépő francia bőgős, Joelle Léandre. Kétségkívül az európai kortárs improvizatív zene karakteres figurája ő, de egyben a művészetekben egymásba érő nemek plasztikus példája, aki nőnek született, de megjelenésében, habitusában és zeneiségében tagadhatatlan maszkulin alkat.

Mindezek persze csak véletlenszerűen kiragadott pillanatok a tegnap befejeződött, sorrendben tizenharmadik Mediawave Fesztiválról, melynek sajátos karakterét a női szellemiségű, illetve a női problémákkal foglalkozó filmek, koncertek, színházi és táncszínházi előadások, illetve kiállítások adták. A bő másfél hét alatt a tizenegy helyszínen mintegy kétszáz film, félszáz koncert, számos kiállítás és tudományos konferencia várta az érdeklődőket - Győr mellett ezúttal Budapesten, Csornán, Kapuváron, Komáromban, Rábapatonán, Véneken, illetve a határon túli Dunaszerdahelyen, Révkomáromban, Szabadkán és Kolozsváron.

A nő, a női lélek természetrajza mostanság egyre többeket foglalkoztat, mindegy tükrözve azt a nagymértékű változást, ami az utóbbi évtizedekben a művészetek területén zajlik. Nevezetesen, hogy mennyire erőteljesen belendültek mostanság a hölgyek. Hogy az elmúlt negyven év társadalmi változásainak egyfajta hozadékaként milyen jelentős mértékben változott meg helyük, szerepük és súlyuk szinte minden szegmensben. Az irodalomban és a képzőművészetben ez a folyamat már régebben lezajlott, a film, de különösen a zene területén azonban mindez igazán a kilencvenes évek elejétől lett szignifikáns. Amikor tömegesen jelentek meg a már nem csak férfiak által írt anyagból dolgozó, hanem saját szerzeményeit előadó énekesnők/hangszeresek.

A közismert nagyságok - mondjuk Björk, PJ Harvey vagy Diana Krall - persze a Mediawave anyagi keretein nagyságrendekkel kívül esnek, de a mostani merítés is kellően erős és karakteres volt. A japán-amerikai, nehezen emészthető improvizatív zenét játszó Mephista, a kanadai létére a kubai jazzhez vonzódó Jane Bunnett, a Csehországból jött, de lengyel gyökerű Tara Fuki, az abenaki indián Alanis Obomsawin, az "orosz népek extrém folklórját" képviselő szentpétervári Babsley, a saját világzenéjét éneklő Kiss Erzsi, illetve a már említett Valentina Nyikolajevna, Vera Bíla, Kema Jamal és Joelle Léandre bármely korábbi Mediawave-en megállta volna a helyét. Miként Kiss Erzsi, Kema Jamal és a Tara Fuki már nem is először fordult meg ezen a fesztiválon.

A sors különös fintora, hogy az idei seregszemle legemlékezetesebb koncertjeit mégsem nők adták, hanem két amerikai free jazz veterán, Fred Anderson és Mark Whitecage, illetve a Szelevényi-Benkő-Geröly trió.

alt

------------------------------------

Kapcsolódó anyagok:

Mediawave 2010 - Szelektált világörökség >> - cikk, 2010. május

Pusker Péter - A Mediawave szombathelyi kormányzója >> - interjú, 2010.  május

A kapocsember (Hartyándi Jenő portré) >> - cikk, 2008. október

Mediawave 2005 - Erős norvég vonal >> - cikk, 2005. május

Mediawave 03 - Variációk a női lélekre >> cikk, 2003. május

Mediawave 02 - Ideális helyszín, ideális koncertek >> - cikk, 2002. május

Mediawave 01 - Hússal, vérrel, lélekkel >> - cikk, 2001. május

Mediawave 2000 - A szonikus lenyomat >> - cikk, 2000. május

Mediawave 99 - A szokottnál szerényebb >> -  cikk, 1999. május

Mediawave-különítmény Ázsiában >> - cikk, 1998. november

Mediawave 98 - Lacy, Bittová, Muzsikás >> - cikk, 1998. május

Repedések - győri jazz >> - cikk, 1997. május

Mediawave 94 - Neonfényes mesék >> - cikk, 1994. május

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016