A dalok fontosabbak az előadásnál (Bródy János)

Bár ezt a koncertet úgy reklámozták, hogy rajta Bródy János pályára lépésének negyvenedik évfordulóját ünnepli, a Budai Parkszínpadon pénteken este egybegyűltek valójában csak egy zenekarral megtámogatott szokványos Bródy-estnek lehettek szem- és fültanúi. Ahol a jubileumra legfeljebb csak a ráadásban eljátszott két Illés-dal, az Utcán és a Sárika emlékeztetett.

alt

Bródy egyébként is elég ügyes abban, hogy éppen aktuális, szponzorpénzektől erősen függő előadását valamilyen szlogennel kelendőbbé tegye: másfél évvel ezelőtti buliján a Budapesti Kongresszusi Központban például huszonöt éves szólókarrierje lett a jelszó, most meg ugye ez a negyven esztendő. Holott debütálásának jubileumán valójában már hónapokkal ezelőtt túl voltunk: 1964 tavaszán lépett be az Illés együttesbe. Amikor viszont nemrég a frissen érettségizett gyermekeinek mesélte a maga érettségi kalandjait, leesett neki: tényleg, hisz ő már negyven éve lépdel azon a bizonyos deszkákon.

Mindez persze a pénteki produkció szempontjából csak annyiban érdekes, hogy ott új ötlet, egyedi megközelítés, újszerű összegzés még csak véletlenül sem volt. Ráadásul Bródy az Emlékpróba címet tavaly decemberben egyszer már elsütötte, ahogy a koncerten a számok közti, sokszor önironikus szófordulatokat a rutinosabb rajongók szintén kívülről fújták. Például, hogy megint be van rekedve, sajnálatosan elment a hangja, de hát ez az állapot már több mint ötven éve tart nála. Meg hogy öreg cirkuszi kutya ne tanuljon új trükköt.

Persze valahol tiszteletre méltó, ahogy Bródy ragaszkodik a maga dolgaihoz, és nem vált arculatot mondjuk négyévenként. Mint ahogy ő maga is tökéletesen tisztában van énekesi és hangszeres korlátaival, hiányosságaival, amit amúgy ezen az estén sem cáfolt meg. De kár is lett volna olyat számon kérni rajta, aminek birtokában objektíve sosem volt, hisz az ő jelentősége mégiscsak nem annyira az előadásban, mint magukban a dalokban van. Azokban a - szavaival élve - sűrített információkban, melyek magukban hordozzák az adott kor hangulatát, levegőjét, és melyek születésük után önálló életre kelnek, és évtizedek múlva is képesek az adott korszakot hitelesen megidézni.

Szimpatikus volt, ahogy mindenfajta körítés nélkül egy szál gitárral a kezében besétált a sötét színpadra, és a fénytechnikus is csak akkor eszmélt, amikor belekezdett a Filléres emlékeimbe. Majd szépen jött a többi „emlék”, az Álmodom, a Mama, kérlek, a Micimackó. Közben Bródy idézgetett Babitstól, Heltaitól, büfészínésztől és keleti bölcstől, egy ügyes szófordulattal még a főszponzor nevét is tudatosította mindenkivel, hogy aztán a nevezetes dalt másik fő „támogatójának”, a nézők között ott ülő édesanyjának énekelje el.

Az est első mélypontja úgy fél óra elteltével a Micimackónál jött el, de még időben megérkezett mellé a zenekar, az ezúttal egyszerűen barátoknak nevezett No Comment. A közösen előadott dalok jórészt az elmúlt tíz év terméséből kerültek ki (például az aktuálpolitikai ihletésű Tangó LeMondó, Haggyá'má'békibe és a Mindannyian mások vagyunk), sőt, hozott magával újnak mondott dalt is (Ahogy a csillagok az égen), bár utóbbi részleteiben igencsak ismerősnek tűnt. És hát természetesen a repertoárból nem maradhatott el a Földvár felé félúton, igaz, cserébe megúsztuk a Személyi igazolványt. Majd Bródy - talán maga is felfrissülésre vágyva - három szám erejéig magára hagyta a zenekart, hogy aztán a fináléban ismét együtt játsszanak. A ráadásban pedig jött a kötelező Ha én rózsa volnék, a végén a Sárika, a kettő között pedig - ha már „Negyven év” a szlogen - egy harminckilenc éves Illés-sláger, Az Utcán. Ez utóbbit szerencsére Szörényi Levente nem hallotta, de az egybegyűlteknek ez is elég volt a tapshoz.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Bródy János: Egy rezignált nyugger vallomásai >> - interjú, 2011. október

Bródy János: Dalba sűrített üzenetek >> - interjú, 2008. augusztus

István, a király >> - 303 magyar lemez, 2008

Illés - Ősök és tisztelgők >> - kritika, 2005. augusztus

Szörényi Levente: Ha már kézben a gitár >> - interjú, 2005. április

A dalok fontosabbak az előadásnál >> - koncertkritika, 2004. augusztus

Nem járt le a Fonográf >> - cikk, 2004. június

István, a király - Koppány, a szupersztár >> - cikk, 2002. augusztus

Rosta Mária: Szörényi Levente untermanja vagyok >> - interjú, 2001. augusztus

Szörényi Levente: A darab vállaltan eklektikus >> - interjú, 2000. szeptember

Szörényi Levente: Másféle hangvételt akartunk >> - interjú, 2000. március

Szörényi, Bródy, Boldizsár: Nem akartunk igazságot osztani >> - interjú, 1997. augusztus

A körülmények áldozata volt (Kun László) >> - cikk, 1997. április

Bródy János: FifTini szép lassan visszavonul? >> - interjú, 1996. március

Szörényi Levente: Nem értékek alapján dőlnek el a dolgot >> - interjú, 1994. július

Bródy János: Éltetőm, hogy a dal elpusztíthatatlan >> - interjú, 1994. március

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016