Csalog vs Hollós - Ki kit szolgál, ki kiből él?

A Muzsika című zenei szaklap augusztusi számában Csalog Gábor zongoraművész nyílt levélben fordult Hollós Mátéhoz, a Hungaroton igazgatójához, hogy az 1991-ben eredetileg a hongkongi Naxos cég számára készített felvételeit a Hungaroton ma ne jelentesse meg. E nyílt levél közzétételét Hollós Máté "a cégével szembeni barátságtalan magatartásként" értelmezte, a Beethoven szimfóniának Liszt-zongoraátiratait tartalmazó 6 CD-s kiadványt még szeptemberben megjelenteti, ezzel együtt viszont a szintén előkészületben lévő Csalog-lemez publikálásától - rajta Chopin összes noktürnjével - eltekint. Kultúrkiskirály, kiáltják erre Hollósra egyesek, sőt ennél durvább átkokat is szórnak a fejére, Csalog Gábor pedig, úgy tűnik, e vitában eléggé magára maradt.

alt

A kilencvenes évek elején a Naxos nagy mennyiségű lemezt vett fel kelet-európai pályakezdő vagy kevéssé ismert művésszel, rendkívül alacsony honorárium ellenében - kezd bele a történtekbe Csalog Gábor. - Ezeket a CD-ket többnyire Európán kívül, nagy tömegben, olcsón értékesítették. Három pályatársammal 1991-ben felkérést kaptunk, hogy Beethoven valamennyi szimfóniáját Liszt-átirataiban lemezre játsszuk az egyik Hungaroton-stúdióban. A felvétel elkészülte után többszöri érdeklődésünk ellenére sem hallottunk többé annak sorsáról, csak annyit tudtunk, hogy magyarországi megjelentetése egyáltalán nem volt tervbe véve.

Amit a Naxos valahol kiad, az elvben az egész világon terjeszthető, tehát nincs területi korlátozás - veszi át virtuálisan a szót Hollós Máté igazgató. - Ezt a felvételt annak idején a Hungaroton bérmunkában végezte, a Naxos azonban később nem vette át, így annak tulajdonjoga a Hungarotonra szállt. Ami azt jelenti, hogy a felvétel dátumától számított ötven évig a Hungaroton kizárólagos joga azt hasznosítani. Ez a felvétel cégünknek - 1991-es árakon számítva - 2 millió forintba került, gondoltuk, ezt a beruházást nem szabad veszni hagyni.

Csalog Gábor: Csavar a történetben, hogy nem csak mi nem őriztük meg az akkor aláírt szerződéseket, de a mai Hungaroton sem. Így a tulajdonjog kizárólag azon alapszik, hogy mi természetesen nem tagadjuk le a történteket. Ráadásul azt a pénzt még egy korábbi Hungaroton fektette be, ennek a felvételnek a költségei közvetlenül a mai kiadót nem terhelik.

Hollós Máté: Valóban szerencsétlen, hogy a szerződések az elmúlt évek átalakulásai során nyomtalanul eltűntek. Nem tudom, a Naxos miért nem vette át annak idején az anyagot, azt tudom, hogy nem fizetett kártérítést, és az is igaz, hogy 2000-ből visszatekintve azok a költségek sem terhelnek igazán bennünket. Ennek ellenére úgy vélem, kár volna parlagon hevertetni egy ilyen felvételt. Arról, hogy mi ezt egyszer meg kívánjuk jelentetni, korábban tájékoztattuk a művészeket is. Mostanra telt el annyi idő, hogy a Naxos hajdani, másokkal készített felvételével már egyidejűleg konkuráljunk.

Csalog Gábor: Engem nem tájékoztattak. Utólag tudtam meg, hogy négyünk közül csak egyikünknek jelezték ezt a szándékot. Jómagam a trolibuszon utazva egy ismerősömtől tudtam meg, hogy a kiadvány megjelenik, életrajzi adatokat kért tőlem a CD-ket kísérő füzetkéhez. Megdöbbenve hívtam fel Hollós Mátét, aki közölte, ebbe nincs beleszólásom. Annyit sikerült elérnem, hogy beengedjenek a stúdióba és legalább visszahallgathassam a felvételt.

Hollós Máté: Nem tettünk kivétel, ahogy Csalog Gábornak nem szóltunk, mást sem tájékoztattunk. Azt, hogy közvetlenül a kiadás előtt szólok a művészeknek, valóban megtehető emberi gesztus lehetett volna, elismerem, de ez semmilyen lehetőséget nem adott volna számukra, a kiadási tervet úgysem befolyásolná a véleményük.

Csalog Gábor: Vannak jól sikerült koncertjeim, vannak rosszabbak, de a felvételeimmel elégedett vagyok. Kivéve ezzel az eggyel. Ha a Naxos jelenteti meg, szavam sem lehetne. De kérdem én, nem a művészek teljes semmibevétele, ha a cég nem veszi figyelembe, hogy a felvételek döntő részén többé-kevésbé pályakezdő fiatalok játszottak, akiknek helyzete és művészete gyökeresen eltér az akkoritól? Miféle kiadáspolitika az, amely a sokféle szempont mellett éppen a leglényegesebbet, a felvétel minőségét nem tartja fontosnak?

Hollós Máté: Mi nem tartjuk rossznak a felvételt, s lám nem csak mi gondoljuk így: a négy művészből az egyik - Kiss Gyula - régóta kifejezetten ösztönzi a megjelenést. A hanglemezkiadás egyfelől művészi, másfelől azonban súlyosan gazdasági tevékenység. Ha nem bíznánk a sikerében, akkor miért adnánk ki? Még akkor is, ha tisztában vagyunk vele, hogy ez rétegérdekeltségű kiadvány, a 6 CD-s szettet reálisan ezer példányban lehet majd eladni. De ez a lemez illeszkedik a cégről kialakult képbe. Külföldön is tudott, hogy a Hungaroton a Liszt-művek egyik specialistája, gyakran állunk elő tőle ritkaságokkal, ebbe a kategóriába tartozik ez a lemez is.

alt

Csalog Gábor: Szakmai jellegű vitának indult ez, adott művészi színvonal alá nem szeretek menni, és e kiadvány bizony alatta van. Eredetileg hárman készültünk tiltakozni, egyik társam aztán gyorsan öncenzúrát gyakorolt, a másik pedig az aláírás előtti napon visszalépett - ennek lehetett valami oka. Ahogy egyedül maradtam, e szakmai ügy egyre inkább erkölcsi kérdéssé vált. Úgy éreztem, nem szabad meghátrálnom. Ha pedig megzsarolnak, akkor meg különösen nem. Márpedig engem megfenyegettek, ha közzéteszem a levelet, a továbbiakban mindennek vége.

Hollós Máté: Nem fenyegettem, nem zsaroltam senkit, ezt mindössze jóindulatú figyelmeztetésnek szántam arra, hogy milyen magatartást kell tanúsítania a kiadónak, ha egy művész megtámadja a nyilvánosság előtt. Akkor kerültem volna igazán kényelmetlen helyzetbe, ha ezt a figyelmeztetést nem tettem volna meg, csak az ilyenkor elkerülhetetlen negatív gesztust. Egy művész nem vonhatja vissza valamelyik felvételét. Magam nem csak igazgató, de egyben zeneszerző vagyok, úgyhogy ismerem a másik oldal helyzetét, én is éreztem később úgy, hogy egy művemet jobban is megírhattam volna. Ne felejtsük el, minden lemezen olvasható a felvétel dátuma, tehát a hallgató tudhatja róla, az a művész mely korszakából származik.

Csalog Gábor: Hány ilyen eset lehet, amelyről még csak tudomást sem szerzünk, éppen a megfélemlítés légköre miatt? Ez az ügy nem csak rólunk szól, sokkal inkább a művész kiszolgáltatottságáról. Bennünket semmibe vettek és becsaptak. Ezen nem változtat, ha joghézagok mentén papíron jogszerűen tették ezt. Hollós Máté csakugyan úgy gondolja, hogy mindezen eszközöket szentesítené a leendő kiadvány esetleges üzleti sikere? Ha valaki ezt a felvételt meghallgatja, lehet, hogy nem tartja rossznak, hisz az általános Hungaroton színvonalat azért így is eléri. Az a gond, hogy ennél a cégnél gyakorlatilag nincs valós szakmai kontroll, ha bárki elég pénzt visz a felvételéhez, akkor bármit megjelentethet.

Hollós Máté: Visszautasítom, hogy a Hungarotonnál nincs szakmai kontroll. Valóban sok, piacilag kétségesen eredményes kiadványt külső anyagi segítséggel jelentetünk meg, de nem művészi kompromisszummal. Azt hiszem, Csalog Gábor sem egy nem értékorientált kiadónál kívánta napvilágra hozni Chopin-felvételeit. A felvétel az ő tulajdona, ha akarja, bárhol máshol megjelentetheti.

Csalog Gábor: Hollós Máté furcsa módon elfeledkezik a Hungaroton kvázi monopolhelyzetéről, örökölt nevéről, archívumáról, külföldi hálózatáról. Mindezek miatt tudvalévő, hogy az (arra méltó) magyar művésznek ma is döntő fontosságú az itteni megjelenés. Ám megfordítva: a Hungarotonnak vajon fontos-e az (arra méltó) magyar művészek munkáinak megjelentetése? Egyáltalán ki szolgál kit? Ki kiből él?
Hollós Máté: Hogy ki szolgál kit? A művészek a kiadót, a kiadó a művészeket. Egymásból élünk. Annyi bizonyos: Csalog Gábort nem "használtuk ki", midőn előző Chopin CD-jéből, a mazurkákból 1997-től máig 371 darabot adtunk el.

Csalog Gábor: Sosem érdekelt, melyik lemezemből mennyi fogyott el, de mivel először Hollós Máté 40 eladott darabot írt le az elmúlt három évre, ezúttal kértem a Hungarotontól egy részletes kimutatást. Megkaptam, az áll rajra: 447 darab. Ez a különbség tulajdonképpen mindegy, engem igazán az háborít fel, hogy felőle ez az adat akár 40, akár 371 is lehet. De hány másik Hungaroton-kiadvány kel el hasonló példányban?! Ez nem más, mint színjáték a számokkal. Üzleti szempontokra hivatkozni így egyszerűen nevetséges. Ez legfeljebb csak a művészek megfélemlítésére szolgál.

Hollós Máté: Az első, nyomban helyesbített 40-es számadat az idei fogyásról szólt. Csalog Gábor nyílt levelében ugyanakkor a művészek körében meglévő fortélyos félelemről is beszél. Évente körülbelül 80 komolyzenei lemezt adunk ki, ennek felét az archívumunkból gazdálkodjuk ki, másik felét a "fortélyos félelemben" hozzánk bemerészkedő művészek új felvétele teszi ki. E számok és a nálunk megforduló művészek széles köre - minden nemzedék képviselve van, s minden hangszernek több művészét foglalkoztatjuk, épp a művészek szolgálata gyanánt - megmutatja, fontos-e a Hungarotonnak az arra méltó magyar művészek munkáinak megjelentetése.

Csalog Gábor: Nem mondhatok mást, ez a fortélyos félelem igenis valós. Úgy gondolom, egy kiadónak az a dolga, hogy a megfelelő művészt a megfelelő műre kérje fel. Ezzel szemben a Hungarotonnál olyan függőségi viszonyrendszer alakult ki, ahol nem a teljesítmény a fontos, hanem az, hogy ki mennyire van jóban az igazgatóval.

Hollós Máté: Ez már nevetséges! Számos barátom távozik irodámból - mindkettőnk számára fájdalmasan - dolgavégezetlenül, miközben olyan művészeknek garmadával készülnek felvételei, akikkel korántsem köt össze kölcsönös szeretet. Csalog Gábornak jogában áll a "fenyegetést" visszautasítani. A Hungarotonnak pedig jogában áll egy szerződést - az abban foglalt feltételekkel - felmondani. Ez történt.

----------------------

Kapcsolódó anyagok:

A szabadságvágy rabja (Csalog Gábor portré) >> - cikk, 2010. szeptember

Csalog Gábor - A Kurtág-Couperin kapcsolat >> - interjú, 2003. április

Csalog vs Hollós - Ki kit szolgál, ki kiből él? >> - interjú, 2000. augusztus

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016