Rosta Mária - Szörényi Levente untermanja vagyok

Atilla - Isten kardja; István, a király; Veled, Uram! - Szörényi Levente történelmi rockopera-trilógiáját augusztus második és harmadik hétvégéjén három egymást követő nap mutatják be a millenniumi esztendő zárásaként a szegedi Dóm téren. E nagyszabású előadás-sorozat színpadra állítása mögött, mint már annyiszor, Rosta Mária producer áll. Ő a Szörényi-életmű amolyan szürke eminenciása, akinek fő szerepe volt a júniusi, népstadionbeli Illés-Metró-Omega hármas koncert szervezésében is. Az üzleti életben kemény, határozott, rámenős asszony egyetlen területen fogta eddig vissza magát, ott viszont nagyon: a sajtó nyilvánossága előtt. 

 

  • Nem vagy az nem nyilatkozós fajta. Pontosabban: eddig még soha, sehol nem nyilatkoztál senkinek.

 

Kicsit zavarban is vagyok, ebben nincs semmi gyakorlatom. Ez a háttérbe húzódás teljességgel az én döntésem. Producerként, menedzserként mindig is unterman akartam lenni Szörényi Levente mögött, munkásságomat az ő életművére tettem fel. Természetesen ide tartoznak a szerzőtársak is, hiszen a Zikkurat Színpadi Ügynökség művek jogait képviseli a szerzőkkel egyetemben. És örömmel képviseljük a legendás Illés együttest.

  • Ez az ismertebb oldalad, viszont egy sor olyan televíziós produkciót is jegyzettél, illetve jegyzel, amely nem feltétlen Szörényihez kötődik.

Ez régebbi ambícióm. 1992-ben indítottam el a Napközi című műsort a Magyar Televízióban, ami az egyik első - ha nem a legelső - teljesen külső gyártású és finanszírozású műsor volt. Akkor azért reklámidőt lehetett kapni cserébe, a délelőtti műsorért estit, így működött a dolog. A Napközi aztán hozta tovább a produkciókat, sokáig gyártottam az Exkluzív című műsort, Vinkó József közreműködésével, a Szerencseperceket, a Telemázlit, a Kenót nekem volt szerencsém először a képernyőre vinni és éveken keresztül gyártani. Egy hatrészes akciófilm-sorozat produceri szerepköre a filmes világba is bevezetett. Az 1996-os háromestés Illés-koncert a Budapest Sportcsarnokban szintén Zikkurat-produkció volt, ugyanígy Halász Judit 1998-as nagy visszatérő koncertje az autóbalesete után.

  • Ez utóbbiak voltak az első koncertvállalkozásaid?

Nem, koncertszervezői pályafutásom még 1984-ban elkezdődött, Szörényi Levente búcsúfellépésével. Az elsők között koncerteztünk a Budapest Sportcsarnokban, három telt házat adtunk, már akkor olyan művészekkel dolgozhattam, mint Zsombolyai János vagy Csikós Attila. A koncertről mafilmes koprodukcióban készült tévéfilm viszont soha nem került adásba, pár év múlva ugyanis eltűntek a szalagok. Valószínűleg valaki ágya alatt lapulnak. Rózsa János, aki most a jogutód Objektív Stúdiót vezeti, már az összes kulcslyukon benézett. Ezek a szalagok, úgy látszik, felszívódtak. 

  • De miért őrizgetné azokat titokban valaki?

Ki tudja? A mi életünkben már nem kerülhetnek elő, minden jogot levédtünk, még részleteiben sem lehet "eladni", annak következménye van, ha valahol felbukkan. A búcsúkoncertet szervező Fonográf Produkciós Iroda révén aztán jöttek Szörényi további színpadi művei, például a Fehér Anna 1988-ban, mely direkt politikai üzenet hordozott. Egy héttel a bemutató előtt azonban Kádár János visszavonult a politikai életből, és ezzel a darab elvesztette aktualitását. Azóta is ott hever a fiókban. Színházi vonalon 1985-ben kezdtünk dolgozni, amikor a Nemzeti Színházzal közös produkcióban kőszínházi változatban is bemutattuk az István, a királyt. A produkciós műhelyünk lemezeit a nyolcvanas évek közepétől kezdve közösen adtuk ki a Hungarotonnal, sőt produkciók gyártására megbízást is kaptunk tőlük. Mint látható, az elsők között voltunk, akik a monopolhelyzetben lévő kulturális szervezetekkel koprodukciós megállapodásokat tudtunk kötni.

  • Az 1990-es népstadionbeli Illés-koncert közben, illetve után miért romlott meg Leventével a kapcsolatotok?

Nem romlott meg, hiszen - talán nem nagy titok - a Szörényi családhoz rokoni szálak is fűznek, merthogy Szabolcs a férjem. A Szörényi család pedig rendkívül összetartó. Mindössze annyi történt, hogy a megváltozott politikai helyzetben mindenki kereste a helyét, a működési lehetőségeket, és az a "métely", amit politikának hívnak, sokakat akarva-akaratlanul is elért. Egyébként Levente írta az Atillát, melyhez az "ihletet adó" helyszínt Svájcban, a Val d'Anniviers völgyben, azaz a hunok völgyében együtt, a családdal kerestük fel. Én meg televíziós produkciókat gyártottam, és akkoriban egy nagy reklámügynökséget vezettem.

  • Szörényi Levente öröksége és a te liberálisabb érzületed, így egyszerre, hogy is mondjam, eléggé eklektikus személyiségre vall.

Szerintem összeegyeztethető. Leventét mindig nagyon szerettem, számomra ő a mai legnagyobb magyar zeneszerző. Akinek egyes vélt vagy valós ideológiai túlburjánzásaival az ember nem feltétlen azonosul. De mi nem szoktunk politizálni, vagy ha igen, legfeljebb addig, amíg egyetértünk. És meg kell mondanom, Levente ma sokkal rugalmasabb, mint volt 1990 és 1994 között. Akárcsak én.

  • Ismerőseid, versenytársaid sikeres embernek tartanak, bár van, aki köpönyegforgatást is emlegetett veled kapcsolatban. Tény, eddig minden kormányváltást túléltél, nem is akárhogy.

Producernek lenni ma Magyarországon hihetetlen szívósságot, kitartást igénylő feladat. Mint tudjuk, a rendszerváltás óta a kultúrára soha nem jutott látványos mennyiségű pénz, miközben a produkciók költsége egyre nő. Az én feladatom - és mindenkié, aki a kultúrában tevékenykedik - elsősorban tetszetős, magas színvonalú és értéket hordozó művek létrehozása, ami kizárólag üzleti alapon nem működik. Még egy olyan produktum, mint az Illés-Metró-Omega koncert sem képzelhető el támogatók nélkül. A jegyárakat mindenképp a jövedelmekhez kell szabni, és ebben az esetben bizony még egy telt házas Népstadion sem képes a koncert kiállításához szükséges költségeket fedezni. Az, hogy én a rendszerváltás óta viszonylag egyenletesen jelen tudok lenni, annak köszönhető, hogy mindig igyekeztem megfelelni az említett feltételeknek. Meg annak, hogy mindig jó művészekkel és becsületes feltételekkel, megbízható fizetési morállal dolgoztam.

  • De azért a jelenlegi kulturális kormányzat a korábbihoz képest elég bőkezűen támogat.

Igen. Nem kiugróan, hisz a Bánk bán vagy a Hídember kapcsán most már tudjuk, hogy mi számít kiugrónak, soknullás támogatásnak, de nekünk a kapott pénz mindenképp elég ahhoz, hogy jó színvonalú produkciók születhessenek. Nem beszélve arról, hogy ha egy kormányzat valamely produkció mögé áll, akkor óhatatlanul jön a többi támogató is. A mi fő támogatásaink a millenniumi pályázatok keretében történtek és történnek, és már 1998 őszén Erdődy Gábornak köszönhetően kaptunk egymillió forintot a Veled, Uram! "alapkőletételére". A Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal új vezetése azonban nem tartotta méltónak műveink bemutatását, még szerencse, hogy a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma átemelte saját pályázati körébe az összes produkciónkat, és támogatásra megfelelőnek ítélte azokat. Így jöhetett létre az immáron Kossuth-díjas Illés-együttesről készített tizenhárom részes sorozat a Magyar Televízióban, a Veled, Uram! című Szörényi-Bródy-mű 2000. évi esztergomi ősbemutatója, a 252 részes, ötperces etűdökből álló Ezredforduló filmsorozat, Bayer Zsolt 1100 éve Európa közepén című nagy sikerű televíziós sorozatának könyves megjelenítése, a népstadionbeli szuperkoncert, az Illés-Metró-Omega. Közvetve Jankovics Marcell Csodaszarvas című animációs nagyjátékfilmjéhez is mi "szállítjuk" a zenét - Szörényi Levente filmzenéjét. Nincs okom panaszra.

  • Az augusztus 9. és 11., illetve 16. és 18. közötti szegedi trilógiabemutató kapcsán mostanában, úgy tudom, mégis fő a fejed.

Annak egészen más az oka. Mi erre a hármas bemutatóra, illetve az augusztus 20-i ünnepi István, a király-előadásra elég sokat készültünk, mert a trilógia színháztörténeti esemény. Úgy érezzük, hogy a jelenlegi színházi vezetés - jóllehet már 1999-ben aláírtuk az együttműködési szerződést - nem kívánt kiemelt hangsúlyt fektetni az előadás-sorozatra. Most búcsúzunk egy időre Szegedtől, bár az elmúlt 17 évben szinte minden nyáron jelen voltunk, és az István, a király a szegediek egyik kedvenc előadása lett.

  • Mostanára, úgy hírlik, elkészültek a júniusi, 400 millió forintos költségvetésű Illés-Metró-Omega hármas koncert pénzügyi elszámolásai. A tömeget és a sikert tekintve, gondolom, bejöttek a számításaitok.

Nem panaszkodunk. A 400 milliós büdzséből körülbelül egyharmad-egyharmad részt tesz ki a honorárium, a technika és a reklám. A kivetítők Londonból érkeztek, a hang- és fénytechnika pedig Franciaországból, Németországból és Hollandiából. A három zenekar egyébként egyenlő nagyságú "csomagot" kapott. Ebből kellett gondoskodniuk az esetleges kisegítő zenészekről és vendégeikről. Ezzel kapcsolatban volt némi hírzűrzavar, különösen Omega-Presser tájékon, de ebben én nem kívántam részt venni, még akkor sem, ha időnként nem valós állítások hangzottak el.

  • Ez a koncert nemcsak nézőszámát, de a tiszteletjegyek számát tekintve is csúcsot döntögetett, közel háromezer ingyenjegyet osztottatok ki a politikai, gazdasági, művészeti elit körében. Engem nem is igazán ez döbbentett meg, sokkal inkább az, hogy egyes vezető kormánypárti és ellenzéki politikusok tízesével kérték a jegyeket.

Túlburjánzás mindig van. Ezzel az ember nem tud mit csinálni, tudomásul veszi. Ez a háromezer tiszteletjegy egyébként az össznézőszám négy százalékát sem jelenti. Ezt én úgy fogom fel, hogy nekem ez a "termékbemutatóm". Mivel a kultúrában kevés a fizetőképes kereslet, szükségem van arra, hogy sokan lássák azok is a produkcióimat, akiknek lehetőségük lenne a kultúra valamilyen szegmensét megtámogatni. És ha nekem sikerül ezzel a magam szegmensére terelni a figyelmüket - akkor bizony megéri.

  • Akkor nyilván azt is tudod pontosan, hogy legközelebb mire kérsz.

Igen, két húzós ötleten dolgozunk: egy nagy történelmi játékfilm és egy hagyományteremtő nyári színpad tervén. A film hőse Boldog Özséb - szintén Levente ötlete alapján -, tizenharmadik századi pálos szerzetes, aki minden valószínűség szerint a Pilisben, a táltosok, a mágusok, tehát az ősmagyar vallás megmaradt gyakorlói között élt három esztendeig remeteségben. Ennek a mozinak két iránya van: nagy örömünkre van egy kecsegtető amerikai érdeklődésünk, a másik pedig egy magyar változat. Ez utóbbi egy háromrészes televíziós mű lenne, a tervek szerint Sára Sándor rendezné, Szörényi Levente írná a filmzenét, a forgatókönyv pedig Fonyódi Tibor munkája. A nyári színház terve - a Veled, Uram! tapasztalatai alapján - Esztergomban, a bazilika előtti téren valósulna meg. Nagyon jó a hely, és a párkányi híd megnyitása nagy lehetőség a határon túli magyaroknak. A város pedig mind múltjánál, mind fekvésénél fogva megérdemli, hogy évente nyári játékok tegyék még vonzóbbá a turisták és színházkedvelők számára. Szerencsére a polgármester részéről nagyon jó a fogadtatás. Az első játékokat 2002-ben rendeznénk. Én a hivatalos döntésekre várok, hogy elkezdhessem a kalapozást.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Szörényi Levente: A kezdetektől koppányista vagyok >> - interjú, 2013. július

Feke Pál: Az István, a király nem múzeumi tárgy >> - interjú, 2013. május

Nagy Feró: Elkapnak vagy csattanok? >> - interjú, 2013. május

Bródy János: Egy rezignált nyugger vallomásai >> - interjú, 2011. október

Bródy János: Dalba sűrített üzenetek >> - interjú, 2008. augusztus

István, a király >> - 303 magyar lemez, 2008

Illés - Ősök és tisztelgők >> - kritika, 2005. augusztus

Szörényi Levente: Ha már kézben a gitár >> - interjú, 2005. április

Nem járt le a Fonográf >> - cikk, 2004. június

István, a király - Koppány, a szupersztár >> - cikk, 2002. augusztus

Rosta Mária: Szörényi Levente untermanja vagyok >> - interjú, 2001. augusztus

Szörényi Levente: A darab vállaltan eklektikus >> - interjú, 2000. szeptember

Szörényi Levente: Másféle hangvételt akartunk >> - interjú, 2000. március

Szörényi, Bródy, Boldizsár: Nem akartunk igazságot osztani >> - interjú, 1997. augusztus

A körülmények áldozata volt (Kun László) >> - cikk, 1997. április

Bródy János: FifTini szép lassan visszavonul? >> - interjú, 1996. március

Szörényi Levente: Nem értékek alapján dőlnek el a dolgot >> - interjú, 1994. július

Bródy János: Éltetőm, hogy a dal elpusztíthatatlan >> - interjú, 1994. március

Szörényi Levente: Csak azt látom, hogy folyik a festék >> - interjú, 1992. december

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016