Az improvizatív zene műhelye (Jazz Studium)

Amikor 1982 egyik szokottnál is reménytelenebb tavaszi délutánján többek között a közgazdasági egyetem faliújságján egy cetli tudatta, hogy Anthony Braxton Győrben koncertet ad, az érdeklődők azt hitték, álmodnak. És elkezdtek kételkedni, bár azért gyanították, hogy zenetörténelmi pillanatnak lehetnek részesei.

E cetlin meghirdetett esttel vette kezdetét az a nyolc koncertből álló győri sorozat, amely civil kezdeményezésként először törte meg a Magyar Rádió jazzkoncertszervező hegemóniáját, s amely először adott koncepcionális műsorszerkesztéssel magyarországi bemutatkozási lehetőséget a kortárs improvizatív zene élvonalának.

1982 tavasza és 1983 ősze között olyan zenetörténeti jelentőségű muzsikusok léptek fel a győri Petőfi Sándor Városi Művelődési Központban, mint a már említett Anthony Braxton, George Lewis, Roscoe Mitchell, a Rova Saxophone Quartet, Keshavan Maslak, Zbigniew Namyslowski, valamint a hazai improvizatív zene kiemelkedő egyéniségei, Szabados György, Dresch Mihály, Grencsó István és Binder Károly.

Braxton 1982. március 19-i koncertje annyira hihetetlennek tűnt azokban a szürkére festett időkben, hogy sokan eleve el sem mentek Győrbe. Az ország minden részéről összesereglett többtucatnyi fanatikus pedig még kezdés előtt fél órával is kételkedett, s csak akkor nyugodott meg valamelyest, amikor a szervezők felhívták Hegyeshalmot, és ott közölték: a világ akkor legjobb avantgárd szaxofonosa tíz perce átlépte a magyar határt.

Az akkor megindult folyamat idő hiányában nem tudta igazán kifutni magát. Hiába puhult megállíthatatlanul a Kádár-rendszer, Hartyándi Jenő és társai vállalkozását - mint mindent, amit az apparátus nem értett, illetve amire nem tudta az ellenőrzését kiterjeszteni - nemcsak nem nézték jó szemmel, de egy idő után tettek is ellene. A sorozathoz védőernyőt biztosító Györkös László igazgatóhelyettest 1983 nyarán finoman eltávolították, a koncertek szervezőitől levélben, pénzügyi okokra hivatkozva vettek érzékeny búcsút. Az eseményeket szerencsére viszonylagos rendszerességgel és minőségben legalább hangszalagon rögzítették, néhány kazetta meg is jelent, így a zenei és szellemi folyamatok jól dokumentáltak, még ha egyelőre nem könnyen hozzáférhetőek.

A magyar jazztörténelem kitörölhetetlen része ez, akárcsak a koncertekhez részben kapcsolódó Jazz Studium folyóirat, melynek "nulladik száma" még 1979 tavaszán szamizdatként jelent meg, 1982-ben újra indult, a szerkesztők egy évig ráírhatták, hogy a művelődési ház módszertani kiadványa, majd újra illegalitásba kényszerültek. A folyóirat 1990-ig összesen tizenhét számot élt meg, tizenöt Hartyándi Jenő, az utolsó kettő Czabán György szerkesztésében.

A Jazz Studium igen fontos űrt, a magyar nyelvű jazzirodalom nyomasztó hiányát töltögette be. Az írott sajtó akkortájt - a korábbi gyakorlatnak megfelelően - a műfajjal csak esetlegesen foglalkozott, jórészt a főáramban dolgozó hazaikról tudósítva. Szaklapról pedig még csak nem is álmodozhattunk. (A helyzet lényegét tekintve azóta sem változott, leszámítva az erősen vitatható színvonalú, de legalább egy évig létező MaJazz magazint.) A Jazz Studium - minden amatőr bája és hibája ellenére - az akkoriban kibontakozó, a helyét a világban kereső magyar (nem amerikai mintákat utánzó) improvizatív zene egyetlen hiteles lenyomata.

A Jazz Studium körül - főként a vajdasági Új Symposiontól eltávolítottak egy részének csatlakozása után - új független magyar műhely formálódott, melynek a zenei vonalon túlmutató szellemisége a győri koncertek beszüntetése után különböző formákban - Közgáz Jazzklub, Közgáz Vizuális Brigád, Kamaraerdei Jazzfesztivál, Adyton Egyesület, Győri Vizuális Műhely - élt tovább. A "láng fő hordozója", a jelenleg hetedik éve működő Mediawave, szintén Hartyándi édesgyermeke. A legendás bulik tizenötödik évfordulójára május elsején a győri zsinagógában kiemelt programot szerveznek.

Az alkalomra összeáll az eredeti Dresch Quartet (Dresch, Grencsó, Benkő, Baló), vendégük a Vocal Summit tagjaként, illetve Archie Shepp, Anthony Braxton, Roscoe Mitchell partnereként ismert énekesnő, Jeanne Lee. Szabados György új triójával mutatkozik be, és az esten ott lesz a jövő képviselője, az ifjú szabadkai hegedűtitán, Lajkó Félix személyében, partnere ezúttal a bőgős Lőrinszky Attila. Az estet megelőzően a Xantus Múzeum barokk termében a hetvenes-nyolcvanas évek jazzklubjainak szervezői találkoznak, beszélgetnek, hallgatnak előadásokat. Hartyándiék egy Bakáts Tibor Settenkedő szerkesztette Jazz Studium emlékszámban is gondolkodnak, CD-melléklet nincs kizárva.

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016