Egy marék szög örökség (Cziránku Sándor)

Álmokkal nem lehet jóllakni - szisszen fel Sándor, majd a kapával beletúr a virágágyásba. Híres kétnyakú Gibson-gitárja lényegesen jobban áll a kezében, az élet azonban folyton közbeszól. Sosem volt elveszett ember, mindig megfogta a munka végét, ha kellett, festett, tapétázott, nyomdai fényképészként vagy postai alkalmazottként dolgozott. Miközben huszonöt verejtékes és részletgazdag esztendőt húzott le a nagy magyar rock and roll cirkuszban.

Cziránku Sándor egyike Magyarország legtehetségesebb gitárosainak. A nagyközönség kevésbé ismeri, nem az a kimondott médiaguru, ahhoz játéka és gondolkodása túl független és következetes. Szerénysége és szegénysége pedig megmentette a rockcsillagok körében szinte sorszerű elhülyüléstől.

Lehetett volna ünnepelt sztár, hiszen olyan korszakos rockzenekarokat segített a pályára, mint a P. Mobil, és a Beatrice. A folytonos útkeresés azonban jobban izgatta, a mókuskerékből idejében kiugrott, s egyre mélyebbre merült a népzenébe és a bartóki dimenziókba. A Gépfolklór, később a Ködkonda a pályafutásának további állomása, az utóbbi tíz évben pedig a Barbaro, melynek zenéje olyan, mintha a század két egyetemes géniusza, Bartók Béla és Jimi Hendrix találkozott volna valahol a forrongó Balkánon. Ez már nem folk, nem rock, nem is a kettő szintézise - mágikusabb, mélyebb és magasabban szárnyaló.

De a Barbaro egyre kevesebbet koncertezik, az idő is kezd eljárni felette, majd másfél éve a széthullás küszöbén áll. Cziránku Sándor pedig jelenleg megbízott gondnok egy csepeli általános iskolában.

- Tavaly egész nyáron az összhangzattani könyvemet írtam - mondja két kapavágás között. - Huszonöt évi zenei tapasztalataimat sűrítettem bele, igyekeztem hasznos gyakorlati tanácsokkal szolgálni a fiataloknak, rendszerek használatáról, pentatóniáról, bartóki modellekről, nyolc- és tizenkét fokúságról, valamint arról, hogy mindez hogyan valósítható meg pengetős hangszeren. A nyár végén belenéztem a tükörbe, és rájöttem, ez a mű ma Magyarországon egyetlen kiadót sem érdekel. Azt pedig nem vállalhatom tovább, hogy a passzióim miatt a családom nélkülözzön. Véletlenül bukkantam erre az állásra, és a sors különös fintora, hogy éppen egy ének-zenei általános iskolában.

Báró Eötvös József kultuszminiszterként már a múlt században szorgalmazta az erdei iskolák építését. Elgondolása évtizedek múltán is követőkre talált, és amikor a harmincas évek végén a Magyar Hollandi Bank parcellázása nyomán elkezdődött Királyerdő benépesülése, Csepel délkeleti része látszott a legalkalmasabb helynek ilyen jellegű kísérleti iskola létrehozására.

A háború alatt és után a lakók az erdőt szép lassan eltüzelték, az iskola vegetált, erdei jellege teljesen megszűnt, s a környékkel együtt fokozatosan jelentéktelenedett. Egészen 1978 márciusáig, amikor is jelentősen kibővítették és teljesen felújították. Az iskola tizenhat új tantermet és egy nyolcvan négyzetméteres könyvtárt kapott, valamint előadótermet, műhelyt, ebédlőt, konyhát és egy hatalmas tornacsarnokot. 1991-ben pedig felvette Eötvös József nevét. Ma közel ötszáz diák jár ide, évfolyamonként egy-egy tagozatos osztályba. Hetente három énekóra, két énekkar, egy osztálykamara. Az iskola kórusa országos hírű, ott vannak minden jelentősebb eseményen.

Sándor negyvennégy éves, hat egészséges gyermek apja. Öt fiú, egy lány. - Példát kell mutatni, nekik magyarázhatok bármit művészetről, elhivatottságról, ha közben korog a gyomruk - jegyzi meg Sándor, lenn az iskolai alagsorban, miközben "birodalmát" bemutatja. - Kizárólag feleségem hihetetlen tűrőképességének és a művészetek iránti rokonszenvének köszönhetem, hogy korábban ezt az életmódot folytathattam.

A havi fix hallatán nemcsak a család nyugodott meg, hanem a zenekar is. A társak sem a zenéből élnek, az ő szintjükön ma itt ez nem lehetséges. A bulikényszer a Barbaróban évek óta feszültség forrása, és valóban képtelenség, hogy sokszor csak azért utazzanak több száz kilométert, hogy a fejenkénti ötezres gázsiból Sándor rendezni tudja a villanyszámlát. A zenésztársak sem húszévesek, fáradékonyak és egyre nehézkesebbek. Azért persze ez az ünnepelt havi fix nem a Kánaán. Harmincnyolcezer bruttó, melyből kézbe huszonnyolc jut. Ehhez jön még a családi pótlék. De legalább tervezhető a nyomorúság.

- Visszatekintve eddigi pályafutásomra, nem vagyok biztos benne, hogy érdemes volt ennyi áldozatot hozni a zenéért - így Sándor. - A miénknél sokkalta hatékonyabb módszerek és eszközök léteznek, akár ebben a műfajban, ebben az alternatívnak nevezett közegben. Állandóan koncerteztünk, szerte az országban, abban a reményben, hogy a közönség és a szakma előbb-utóbb felfedez bennünket és attól kezdve minden megy magától. Ezt az utat egyedül a P. Mobil bírta végigjárni, de abban a korban ennek a műfajnak, és különösen annak, amit Schuster Lóránték képviseltek, még elemi ereje és hatása volt.

Mindezt alig ötven méterre mondja a valaha nagy hírű Rideg Sándor Művelődési Ház rideg épületétől. Egykor az életszagú rockzene melegágya volt, a Bercsényivel, a Patakyval és a többi külvárosi kultúrházzal együtt. A hajnalig tartó örömzenélések, a rácsodálkozások terepe, a kilépéseké a csillagközi térbe, majd a visszatéréseké a harmóniákba. Ezt a világot próbálta meg Sándor nemrég feléleszteni, amikor a Barbaro mellett megalapította a változó felállású, a zene szabadságát hirdető Kárpát Mőbiuszt. Ez sem működött.

Kicsit fáj - kommentálja. - Hogy nem tudtam kézben tartani. Talán azért sem megy, mert a mai fiatalokban nincs annyi kitartás és fanatizmus, mint bennünk volt. Elmúlt a műfaj varázsa. Ők már nem tudnak fél kiflivel reggel nyolckor a pincébe vonulni, egész nap gyakorolni, és csak este tízkor feljönni.

Egy marék szög. Ennyi volt az örökség, amit Sándor gondnokként átvett. Lenn a tárolóban pedig húsz év maradéka, repedezett deszkákban, rozsdavirágos fémekben, attraktív limlomokban. Ebből kell gazdálkodni, többre nemigen tellik, a népi leleményességre errefelé nagy szükség van. Az előtérben kis doboz, rajta a felirat: "Köszönjük, hogy támogatta iskolánkat". Jelképes két marék apró, de látszik, hogy megfognak minden garast. Volt időszak, amikor hetente törtek be az iskolába. Aztán három éve beszerelték a riasztót. Azóta már csak kéthavonta próbálkoznak. És elvisznek mindent, ami a háztartásban alkalmazható. Az igazgatónő ma már csak a könyvtárat félti, de a rendőrök megnyugtatták: a betörők nem olvasnak.

Teljes inkognitó. A sok tennivaló mellett Sándor ennek örül a legjobban. Az igazgatónő és néhány tanár persze tudja, hogy honnan érkezett, de a gyerekek szemében ő még érintetlen. Az igazgatónő elégedett a munkájával. Ha máshol fellépése van, messzemenően támogatják. Sőt szeretnék, ha zenészként a házon belül bemutatkozna. Gitárórák tartására is felkérték már, de Sándor időt kért, hogy meggondolja a dolgot.

Egyesek úgy tartják, szerencsés az az ember, aki életében legalább egy-két nagyobb váltásra, megújulásra képes - véli Sándor. - Amikor olyan képességei, olyan oldalai is fejlődnek, amiről addig nem  tudott. Rólam például kiderült, hogy nemcsak muzsikusként, de szerelőként, tmk-lakatosként is egész jól megállom a helyem. Ilyen őszülő fejjel. Nem igazán értem, hogy a mai társadalom miért bánik olyan irgalmatlanul az öregekkel.

A Barbaro tíz éve vívja a maga szélmalomharcát a hazai rock and roll cirkuszban. Mindössze két lemez maradt utánuk. Még az idén szeretnének újabbat felvenni. Majd valószínűleg szép csendben feloszlanak. Hogy ne fájjon senkinek.

- Mondtam az énekesünknek, Jorgosznak, most kellene abbahagyni. Mert akkor öt-tíz év múlva belőle prófétikus jelenség válna. Aki már akkor megmondta és végigcsinálta és végigkínlódta - és akinek igaza volt. De jelenleg sem ő, sem mi nem vagyunk aktuálisak. És ebbe nem érdemes belehalni.

- Csókolom Sanyi bá' - zökkent vissza bennünket egy vékony gyerekhang. Sápadt, szemüveges, enyhén szeplős fiú. - A második emeleti fiú vécében eldugult az egyik vécé.

- Bocs, de mennem kell - szabadkozik Sándor, Magyarország egyik legtehetségesebb gitárosa, majd megragadja a nehéz szerszámosládát, és elindul.

---------------------

Kapcsolódó anyagok:

Barbaro: Barbaro >> - 303 magyar lemez, 2008

Sűrű, tömény folk-rock >> - cikk, 2008. március

Cziránku Kuruclemeze >> - cikk, 1999. szeptember

Cziránku Sándor - Egy marék szög örökség >> - cikk, 1997. június

Cziránku Sándor: A kozmosz ki-bekapcsolása >> - interjú, 1996. szeptember

(Allegro) Barbaro >> - cikk, 1994.december

A weboldal megjelenítésével és működésével kapcsolatos kérdéseivel, problémáival forduljon az oldalakat karbantartó webmester-hez.
 shs webdesign www.erelversoft.hu custoMMade by eReLverSoft 2016